36.rész
/what?!/
Én: Mi az? Miért vagy ilyen izgatott?-kérdeztem.
J.J: Hát mert,beszéltem vagyis hát mutattam az ügynökségnek rólad képeket és azt mondták h szívesen felvennének!!-elkezdett síkoltozni és ugrándozni.
Kendall szegény meg már majdnem megsüketűlt.
Én: Áááhhh ez komoly????-elkezdek én is.
J.J: Igen az!! Örülsz neki??-kérdezte ugrándozva.
Én: Igen ez nagyszerű*-*-válaszoltam nagy boldogan.
J.J: Tényleg?*-*-csillant fel a szeme.
Én: Haha,NEM!-feleltem mérgesen.
Jamie arca egy kicsit komollyá és szomorúvá vált.
J.J: Most miért nem?-nézett rám szomorúan.
Én: Figyelj,én olyannal szeretnék foglalkozni amit szeretek,a modellkedést nem nekem találták ki..lehet hogy neked bejön ami engem nem zavar,de én nem szeretnék az lenni..bocs.-mondtam hosszasan miközben éreztem egy kis szomorúságot a lelkemben.
J.J: Oh..megértem én....hát akkor mindegy...-mondta szomorúan.
Én: Nyugi neked nem kell szomorúnak lenned,neked mindig minden sikerül.-majd felmentem egy szó nélkül a szobámba.
Nekem mostmár komolyan elegem van,Jaminek minden sikerül az életben,engem meg mindig a balszerencsék érnek az életben.
Miután felmentem a szobámba,leültem az ágyamra és az egyik plüss állatomat kezdtem ölelgetni,most ilyenkor jobb gyereknek lennem..mert akkor nem volt semmi gondom.
Most meg,nem mehettem Miamiba..a pasim megcsalt..haza kell mennem akaratom ellenére arra a szar fősulira.Az élet tiszta szívás velem.Mindig velem történnek a rossz dolgok.
Nah jó,én nem fogok itt ülni a szobában,szomorúan,inkább elmegyek egyedül valahova sétálni,az még mindig jobb mintha itthon ücsörögnék.
Lementem de senki se volt a nappaliban,biztos fent vannak,nah mindegy írok egy cetlit hogy elmentem.
Kerestem egy papírt meg egy tollat és megírtam hogy elmentem sétálni majd jövök meg stb.
Az utcán már sokkalt több ember volt,mindenki vagy a boltokból,kávézókból siettek be és ki.
Nem tudtam hova megyek csak mentem és mentem,majd egy tónál találtam magam,ahol volt pár ember,játszó gyerekek,piheni kívánkozó felnőttek és még pár öreg néni és bácsi is volt akik a padon ülve újságot olvastak.Olyan nyugodt volt ott minden,mindenhonnan a boldogság nézett vissza rám.
Megnyugtató volt,majd körül néztem hogy hova üljek vagy valami,hirtelen meg akadt a szemem Jamesen ahogy egy fánál ül,és annál volt egy tóra néző ház is.
Vajon ez mit jelenet,hogy engem pont ide vezetett a fejem,és itt van James is?
Nah mindegy,nem akarok ezen gondolkodni,de azért odamegyek kicsit beszélgetni.
Odamentem hát Jameshez.
Én: Szia:D-köszöntem neki.
Miközben ő egy nagy mosollyal az arcán rámnézett.
J: Szia,te mi járatban erre?-kérdezte vidáman.
Én: Hát csak erre jártam,igazából itt lyukadtam ki...-válaszoltam neki.
J: Hát örülök hogy itt..öm nem akarsz leülni ide?-kérdezte miközben egy kicsit arrébb ült.
Miért is ne? Hisz csak a haverom.
Én: Okés..leülök..így sincs nagyon nagy kedvem..-leültem James mellé.
J: Miért mi történt?-kérdezte
Én: Hát hogy Jamie megmutatta a képem az ügynökségnek ahol dolgozik,és felvennének..de én nem akarok modell lenni...én olyannal akarok foglalkozni amit szeretek...de ha nem találok valami olyan melót..akkor mehetek haza Londonba a fősulira...de nem akarok se fősulira se haza menni...-meséltem hosszasan az én kis bajomat.
J: Hát ez nem jó...miért nem keresel valami munkát? Biztos van olyan hely ahova keresnek valakit...és miért nem akarsz fősulira menni?
Én: 1 hét alatt kizárt hogy találok.....mert én nem akarok tovább tanulni...én Miamiba szerettem volna menni....meg ha hazamegyek akkor apa megint kezdi az én kislányom vagy izét és mindenhova el kísér meg stb...itt szabadnak érzem magam,nem akarok hazamenni ahol 5 évesnek kezelnek..és az is kicsit elszomorít hogy Jamie mindig olyan szerencsés,azt csinál amit akar..én meg itt.......nah érted.....
Megint elég hosszasan meséltem a dolgokat,de úgy érzem hogy ezeket elmondhatom Jamesnek,szokott jó tanácsokat adni.
J: Nah hát ezt meg tudom érteni..engem is kezeltek néha így a szüleim..és te úgy érzed hogy Jamie árnyékában élsz?-tette fel a kérdést.
Nah ezen még el sem gondolkodtam,talán tényleg úgy érzem..sőt biztos is.
Én: Hát izé...nah szóval..öm...hogy is...hááát..-mekegtem itten mint egy hülye.
J: Szóval ezt vehetem igennek?-mondta nevetve.
Én: Igen...hisz ő a jó gyerek,a mit tudom én mi....én meg néha úgy érzem hogy leszarnak....-mondtam.
J: Szerintem téged is szeretnek meg stb...csak hát na..te másabb vagy mint ő..és lehet anyudéknak éppen az tetszik amilyen Jamie..mármint nem mintha te nem lennél olyan csak azért néha van közöttetek különbség..-mondta.
Talán igaza van Jamesnek? Anyumék azt kedvelik amilyen Jamie lett?
Én: Lehet hogy igazad van....köszi hogy meghallgattál..-felálltam.
J: Máskor is..-ő is felállt.
Én: -megöleltem-
Vagy 3 percig nem engedtem el,olyan jó volt ölelni.
J: Ez hosszú volt.-mondta dögös hangon.
Jaj ne most komolyan így kell mondani?
Én: Hiányom volt...olyan jó ez a kis hely..tiszta más mint a nagy belváros...-közben körülnéztem.
J: Igen..olyan kis nyugis:D
Ott voltunk még pár óráig majd hazasétáltunk,út közben is beszélgettünk.
Amikor hazaértünk akkor elég fura látvány várt minket.......................
Én: Figyelj,én olyannal szeretnék foglalkozni amit szeretek,a modellkedést nem nekem találták ki..lehet hogy neked bejön ami engem nem zavar,de én nem szeretnék az lenni..bocs.-mondtam hosszasan miközben éreztem egy kis szomorúságot a lelkemben.
J.J: Oh..megértem én....hát akkor mindegy...-mondta szomorúan.
Én: Nyugi neked nem kell szomorúnak lenned,neked mindig minden sikerül.-majd felmentem egy szó nélkül a szobámba.
Nekem mostmár komolyan elegem van,Jaminek minden sikerül az életben,engem meg mindig a balszerencsék érnek az életben.
Miután felmentem a szobámba,leültem az ágyamra és az egyik plüss állatomat kezdtem ölelgetni,most ilyenkor jobb gyereknek lennem..mert akkor nem volt semmi gondom.
Most meg,nem mehettem Miamiba..a pasim megcsalt..haza kell mennem akaratom ellenére arra a szar fősulira.Az élet tiszta szívás velem.Mindig velem történnek a rossz dolgok.
Lementem de senki se volt a nappaliban,biztos fent vannak,nah mindegy írok egy cetlit hogy elmentem.
Kerestem egy papírt meg egy tollat és megírtam hogy elmentem sétálni majd jövök meg stb.
Az utcán már sokkalt több ember volt,mindenki vagy a boltokból,kávézókból siettek be és ki.
Nem tudtam hova megyek csak mentem és mentem,majd egy tónál találtam magam,ahol volt pár ember,játszó gyerekek,piheni kívánkozó felnőttek és még pár öreg néni és bácsi is volt akik a padon ülve újságot olvastak.Olyan nyugodt volt ott minden,mindenhonnan a boldogság nézett vissza rám.
Megnyugtató volt,majd körül néztem hogy hova üljek vagy valami,hirtelen meg akadt a szemem Jamesen ahogy egy fánál ül,és annál volt egy tóra néző ház is.
Vajon ez mit jelenet,hogy engem pont ide vezetett a fejem,és itt van James is?
Nah mindegy,nem akarok ezen gondolkodni,de azért odamegyek kicsit beszélgetni.
Odamentem hát Jameshez.
Én: Szia:D-köszöntem neki.
Miközben ő egy nagy mosollyal az arcán rámnézett.
Én: Hát csak erre jártam,igazából itt lyukadtam ki...-válaszoltam neki.
J: Hát örülök hogy itt..öm nem akarsz leülni ide?-kérdezte miközben egy kicsit arrébb ült.
Miért is ne? Hisz csak a haverom.
Én: Okés..leülök..így sincs nagyon nagy kedvem..-leültem James mellé.
J: Miért mi történt?-kérdezte
Én: Hát hogy Jamie megmutatta a képem az ügynökségnek ahol dolgozik,és felvennének..de én nem akarok modell lenni...én olyannal akarok foglalkozni amit szeretek...de ha nem találok valami olyan melót..akkor mehetek haza Londonba a fősulira...de nem akarok se fősulira se haza menni...-meséltem hosszasan az én kis bajomat.
J: Hát ez nem jó...miért nem keresel valami munkát? Biztos van olyan hely ahova keresnek valakit...és miért nem akarsz fősulira menni?
Én: 1 hét alatt kizárt hogy találok.....mert én nem akarok tovább tanulni...én Miamiba szerettem volna menni....meg ha hazamegyek akkor apa megint kezdi az én kislányom vagy izét és mindenhova el kísér meg stb...itt szabadnak érzem magam,nem akarok hazamenni ahol 5 évesnek kezelnek..és az is kicsit elszomorít hogy Jamie mindig olyan szerencsés,azt csinál amit akar..én meg itt.......nah érted.....
Megint elég hosszasan meséltem a dolgokat,de úgy érzem hogy ezeket elmondhatom Jamesnek,szokott jó tanácsokat adni.
J: Nah hát ezt meg tudom érteni..engem is kezeltek néha így a szüleim..és te úgy érzed hogy Jamie árnyékában élsz?-tette fel a kérdést.
Nah ezen még el sem gondolkodtam,talán tényleg úgy érzem..sőt biztos is.
Én: Hát izé...nah szóval..öm...hogy is...hááát..-mekegtem itten mint egy hülye.
J: Szóval ezt vehetem igennek?-mondta nevetve.
Én: Igen...hisz ő a jó gyerek,a mit tudom én mi....én meg néha úgy érzem hogy leszarnak....-mondtam.
J: Szerintem téged is szeretnek meg stb...csak hát na..te másabb vagy mint ő..és lehet anyudéknak éppen az tetszik amilyen Jamie..mármint nem mintha te nem lennél olyan csak azért néha van közöttetek különbség..-mondta.
Talán igaza van Jamesnek? Anyumék azt kedvelik amilyen Jamie lett?
Én: Lehet hogy igazad van....köszi hogy meghallgattál..-felálltam.
J: Máskor is..-ő is felállt.
Én: -megöleltem-
Vagy 3 percig nem engedtem el,olyan jó volt ölelni.
J: Ez hosszú volt.-mondta dögös hangon.
Jaj ne most komolyan így kell mondani?
Én: Hiányom volt...olyan jó ez a kis hely..tiszta más mint a nagy belváros...-közben körülnéztem.
J: Igen..olyan kis nyugis:D
Ott voltunk még pár óráig majd hazasétáltunk,út közben is beszélgettünk.
Amikor hazaértünk akkor elég fura látvány várt minket.......................
